Kategória: A baba..Egy kislány ment a családjával a boltok között,és a kirakatban meglátott egy babát ami 2-t mutat. Megkéri a szüleit vegyék meg neki.Úgy tettek. A kislány hazavitte a babát nagyon örült neki. Berakta egy dobozba és lefeküdt aludni. Egyszer csak azt hallja :"Már kijöttem a dobozból" A kislányt nem érdekli alszik tovább. Utána ezt hallja:"Már az ágyadnál vagyok" Már kicsit zavarja de azért alszik tovább. Amikor már azt hallja hogy már a párnádnál vagyok:nyissz levágták a fejét... Reggel a szülei benyitnak látják a kislányt levágott fejjel és mellette a babát amint már 3-at mutat.... 

Kategória: A pszichopataA történet egy sötét este kezdődik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot.A történet egy sötét este kezdődik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot. Egészen estéig gondolta így. Mind a 9 kutyája veszettül ugatott. Kinézett telihold volt. Nyugtatni próbálta magát, hogy biztos csak azt ugatják. Aztán eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, elindult kifelé. Kopogást hallott az ablakon. Mindenütt kopogott, de egy ablaknál erősebbet, mint a többinél. Kinézett. Esett az eső. Nagyon sötét volt, ezért Molly nem sokat látott kintre, csak a vízcseppeket látta az ablakon. Az átlátszó vízcseppek közé vörös cseppek is keveredtek. Molly nem értette miért lehet ez. De bátran ment tovább kifelé. Aztán eszébe ötlött, hogy azért ki vihetne egy esernyőt, hogy ne ázzon el. 
Visszament és megkereste. 

Visszaért az ablakhoz. Ismét kinézett rajta, de azt már szinte teljes egészében borították a vörös cseppek. Molly mostmár bizonytalanabbul indult tovább. Amikor kilépett az ajtón az egyik kutyája nyüszítve rohant felé. Molly nem értette miért csak egy jön, hol van a többi? A kutyája elindult Molly előtt. Molly nyugtalanná vált, mert a kutya bátortalanul lépkedett csak előre. Nem tudta vajon mi lelte a kutyát, és mi a többit? A kutya egész a kert végéig vezette ott megállt. Molly egy lyukat látott a kerítésen. Megijedt. Azt hitte, hogy a többi kutya kiszökhetett. De a kutya amelyik idáig vezette tovább indult. Molly utána ment. A kertben lévő egyik bokorhoz értek. Molly elborzadt a látványtól. 
Mindenütt vér volt és két halott kutya a bokor mellett. 

A kutya tovább indult. Most egy fánál álltak meg. Ott újabb kutyák, melyek vérükben fekszenek, s a sárba maguktól temetődnek be. De a kutya tovább akar menni. Látszik rajta, hogy még mindig fél. A ház fala mellett mennek el. A kutya nem akar megállni, de kénytelen, mert Molly megdermed, és a földre néz újabb kutyák. Fölöttük az ablak, melyet elborít a vér. Molly mostmár értette a vörös cseppeket. Hirtelen eltűnt mellőle egyetlen kutyája. Nagy nyüszítést hallott. Erre Molly a ház másik végéhez futott. 
Ott feküdt a kutyája. Halottan. Most már Molly is félt. Tudta, hogy a tettes még a közelben van. 
Megfordult, hogy visszamenjen a házba, de hirtelen a pszichopatával találta szembe magát. Ugyanazzal, akit nemrég az újságban látott. Hirtelen erős fájdalmat érzett. Valami hideg, és éles csúszott az oldalába, a földre zuhant, és örökre ott maradt... 

A pszichopata ÉL... Még mindig... 

Rémtörténet

A szobában félhomály uralkodott. A várakozó urak és hölgyek idegesen mocorogtak, fészkelődtek a helyükön. Türelmetlenül várták a hírt. A szoba sötétségét mindössze néhány pislákoló gyertyaszál próbálta szétoszlatni, odakint a távolodó vihar morajlott. Ekkor váratlanul kinyílt az ajtó. Egy sápadt, harminc év körüli fiatalember lépett be rajta. Arcán különös félmosoly. Az urak és hölgyek lélegzetvisszafojtva vártak. A fiatalember töprengőn végigmérte a társaságot, és megszólalt:

- Uraim! Hölgyeim! A gyilkos halott!

Mély, ünnepélyes csengésű hangjának visszhangjaként szakadt fel az összegyűltekből a megkönnyebbülés hangos sóhaja. A fiatalember kivárt néhány másodperces szünetet, majd ismét megszólalt:

- Mélyen tisztelt egybegyűltek! Tartozom önöknek egy vallomással: a gyilkos én vagyok!

A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után! 
Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik!  

Tehát éppen kinyitotta az ajtót,belépett a küszöbön,és mintha egy árnyék,hirtelen elsuhant volna az ablakja elött,mivel az ablak nyitva volt és huzat volt jobbnak vélte ha becsukja:Amint becsukta az anyja merev sikitásátt hallotta!először azt hitte csak a képzelete játszik vele,de amikor meglátta az ablakján a vércseppeket felsikitott az álmából!szörnyű rémálom volt....alig tudott vissza aludni,de amikor már majdnem sikerült,hallotta apja vérbefagyasztó ordibálását s,az apja levágott feje berepült az ablakon(ami csukott volt)!!ekkor ismét felébredt az álmából,és elkezdett sírni!!elmondott egy imát és megpróbálta magát nyugtatni,hogy biztosan csak az aznap esti horror film hatása,s ezzel ismét álomba szernderült!ekkor megint szörnyű sikitás ami most a huga száját hagyta el s látta ahogy megöli egy véresszájú élő-halott kb. 50éves férfi,és a szemei tüzbe3n forogtak mintha csak azt akarná mondani a következő te leszel Elizabeth!! 
A lány ismét sikitva ébredt fel! megint sírt-sírt és megesküdött,hogy soha többé nem fog horror filmet nézni! 
Aztán hallott v.mi éles zajt,és megint látta azt az árnyékot elsuhanni az ablakánál ,de ott meg is állt az ablak eött! 
Sikitva szaladt ki a szobájából,szölni a többieknek...... 
Apja ott feküdt a nappaliban,fej nélkül elvérezve,az anyja a küszöbön a gyomrában egy hatalmas kés,ütés és karmolás nyomok! s fálrenézve ekkor megpillantotta a hugát is aki szétmarcangolva apró darabokban feküdt a padlón! 
A lány azt hitte ismét csak álmodja,de akkor feltekintett a plafonra és vérrel a következő feliratott olvasta: TE VAGY A KÖVETKEZŐ!! 
Miután már akkármennyire csipkedte magát és pofozgatta,hogy ébredjen már fel,egy hörgő hangot hallott maga mögött! Nem mert megfordulni tudta mit fog látni............azota mindenki aki odaköltözik minden péntek 13.-án visszatér ez a szellem és.......

 ez a cikk abszolút nem tartalmaz horror, szex és egyéb jeleneteket, úgyhogy csak 18 éven felülieknek ajánlom!!

...Hirtelen felriadt. Hanyatt feküdt egy kemény padon, a feje alatt szatyorba tekert, összehajtogatott pokróc volt. Nem mozdult, csak tekintetével fürkészte a plafont, igaz, nem látott semmit. Hallani viszont hallott valamit. Furcsa, ütemesen dübörgő zaj volt az, mely tompán, bár pont zavaró erősséggel szűrődött be abba a kicsi és büdös  helyiségbe, ahol álomra hajtotta a fejét. Végigsimította arcát, s egy pillanatra megérezte a só ízét, melyet véletlenül kent a szájába.  Elfintorodott, de nem törődött vele. Belesodort kétszer hajába, más testrészét nem mozdította, hiszen mérhetetlenül fáradt volt. Az időt viszont nem tudta, így felemelte karját, s ránézett órájára... Éjjel fél egy... Akkor még van egy kis ideje, gondolta. Mélyen sóhajtott, majd balra fordította a fejét, s megpróbált a vaksötétben társai nyomára bukkanni. Csak kettő volt ott közülük, pedig nyolcan voltak eredetileg. Mindketten ütemesen szuszogva próbáltak aludni, annak ellenére, hogy egyre más és más dallamok szűrődtek be hozzájuk, egybevegyülve emberi sikoltozásokkal. Ismét felnézett a plafonra és elgondolkodott, hol lehetnek a többiek...Talán egy szinttel feljebb matracokon fekve? Vagy talán székeken alszanak?...

- Kit érdekel? Nekem még van fél órám... Pontosabban 20 percem, mert még fel is kell kelnem, ami nem lesz rövid folyamat... - Sóhajtotta, majd ismét elaludt...

- Thermo, kelj fel, hallod?!!- hallott egy ismerős hangot akkor, mikor pont kezdte volna jól érezni magát, hogy fekhet még 20 percet.

- 5 percünk van, barom, jó lenne, ha kelnél, mert még lekéssük! -  Ahhh....Ez nem lehet más, csak Felhő, gondolta.

- Na gyere, segítek! - Ezzel Felhő belekarolt, majd felsegítette. Kezébe nyomott egy tárgyat, mely majdnem teljesen egyenes volt, de pont alkalmas arra, hogy rátámaszkodjon, mielőtt összerogyna.

- Felhő! Ti is aludtatok Zsolttal és Patkánnyal? -kérdezte a fekvő.

- Nem, most csak te aludtál. Az előző turnusban viszont mi. Viszont igyekezz, mert mindjárt mi jövünk. - Ezzel kiment a sötét helyiségből, az ajtót persze nyitva hagyta, nehogy véletlenül kint maradjon a közönség őrjöngése és a zene dübörgése. Vett két mély levegőt, majd elindult kifelé barátja után...

...Kint megérezte, milyen hideg volt, vagy csupán az alvás miatt lassult le a vérkeringése, azért fázott? Remélte, hogy az utóbbi, mivel igen röhejesen nézett ki, amiért vacogtak a fogai, pedig nem is volt hideg a teremben, ahová belépett. Beállt a többiek közé, Zsolt mint csapatkapitány éppen a kezdőfelállást kérdezte, veszekedés nem volt, hiszen ekkor már a 8. meccsüket játszották, és mindegy volt, hogy ki mikor játszik, annyira fáradtak voltak. Végül is megállapodtak, marad a szokásos két csere (az ellenfelek szokásos 10 cserejátékosához képest!), most éppen Gyuri és Thermos ült. (Thermosnak be kellett  melegednie, annyira fázott. Gyuri pedig a végletekig kihajtotta magát, ezért akart ülni első cserekörben. Egyedül Sanyi nem ült soha, hiszen ő volt a csapat ász kapusa. Mondhatjuk azt is, hogy szinte büntetésből volt kapus ((ami persze nem igaz)), amiért lerántotta a vonaton a plombát a vészfékről, mondván: „Azt hittem, azzal kell kinyitni az ajtót!!")

...Sípszó, majd a szokásos hajtás. Eddig semmit sem ért, hiszen csupa profi ellen kellett játszaniuk. Nem is sejtették, mikor elutaztak egy másik városba, hogy sokkal erősebb ellenfeleik lesznek. 7 meccsükből csak egy volt döntetlen, a többi mind vesztes játszma. Nem sokra, általában 1-0-ra vesztettek, de így is rombolta  a moráljukat, hogy a legjobbat hozzák és nem képesek nyerni... Pedig jó sport ez, hiszen nincs nagyobb élvezet annál (még a röplabda sem!), mint egy műanyag  labdát kergetni hosszú műanyagütőkkel, majd valahogy bevarázsolni azt az ellenfél kapujába. Ezt tudták ők is. Élvezték azt a szenvedést is, amit ki kellett állniuk, sokuk le is sérült az utolsó játszma, a 12. végére, Zsolt az utolsó meccset például végig kispadról izgulta végig, de nem is csoda, hogy fáradt volt, hiszen remekül játszott és tartotta össze a csapatot végig.

            Tetőpontjukat az éjjel egyórai meccsen érték el, ahol, mintha mindenki megtáltosodott volna. A cserejátékosok már az első perc végén ott álltak maximálisan lelkesedve a többiek játékát látva, hiszen mindenki fantasztikusan teljesített. Lassan ők is beállhattak, ezzel is friss erőt vive a csapatba, míg mások pihentek.  Az előző vereség után egyikük sem sejtette, hogy másfél óra alatt képes annyit regenerálódni, hogy állva hagyják az ellenfelet. Zsolt még jobban összetartotta a csapatot, Gergő még több gólt lőtt, Patkány még pontosabban passzolt és küzdött és nem utolsósorban nem fejelt bele a labdába, amiért már kétszer kiállították. Felhő szárnyakat kapott, Felhő itt, Felhő ott, majd ismét labdaközelben. Feri a legjobb hátvédet játszotta ezen a meccsen, Thermos pedig gyorsabban futott, mint valaha. Sanyi pedig, mintha  befalazta volna a kaput, egy labda sem hatolt át védelmén.

   Igen...Azt az egy meccset megnyerték. Majdnem 2-0-ra, de majdnem 3 lett belőle, mert Zsolt egy gólját nem ítélték meg, ugyanis magasan volt az ütője... Igen... Sokat hibáztak, sok szabályt nem is ismertek, ezért hátrányban voltak, de helytálltak mindnyájan.  Hogy mit gondolnak a jövővel kapcsolatban?

...RESZKESS SZOLNOK!!!!!!!

Oldal: Rémtörténetek
▒ ▓ * S*z*a*s*z*i*.. & C*e*c*e.. oldala * ▒ ▓ - © 2008 - 2024 - ceceoldala.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat